Nagycsütörtök: Az Utolsó Vacsora Emléke
A keresztény közösség számára Nagycsütörtök különösen fontos esemény, amely az Utolsó Vacsorára, valamint az Oltáriszentség és az egyházi rend alapítására emlékezik. Ez a nap a mély lelki és vallási jelentőség mellett a misztikus ellentétek árnyékában zajlik, ahol a szívből fakadó szeretet és az elárultatás fájdalmának kettőssége jelenik meg.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleménye szerint Nagycsütörtök délelőtt a püspöki székesegyházakban krizmaszentelési misét tartanak. Itt a püspök a helyi papokkal együtt végzi el ezt a szertartást, amelynek keretében megújítják a szentelés során tett ígéreteiket. A szentmise egyik fontos elemeként a keresztelendők és a betegek olajának, valamint a különösen szentelt krizma megszentelése is megtörténik, melyet a keresztelés, a bérmálás, az egyházi rend kiszolgáltatásakor és a templomszenteléskor használnak.
Este a keresztény közösségek minden templomban szentmisével emlékeznek meg az Utolsó Vacsoráról, az Oltáriszentségről és az egyházi rend megalapításáról. A közlemény felhívja a figyelmet arra, hogy megrázó ellentmondás, hogy Jézust éppen azon az estén árulják el, amikor szeretetének legnagyobb jeleit adja.
A miséket jelképek kísérik, amelyek az Utolsó Vacsora örömeit idézik fel: a pap fehér miseruhában áll, az oltáron virágok díszelegnek, miközben az orgona lágyan szól. A Glória (Dicsőség) éneklésére szerte a templomokban megszólalnak a harangok, csengők, és az orgona hangja, de ezt követően, jelezve a gyászt, a harangok elnémulnak egészen nagyszombat estig, a hagyomány szerint „Rómába mennek”.
Nagycsütörtök evangéliumi üzenete Jézus tanítványok lábának megmosása, amely nem csupán egy szimbolikus cselekedet, hanem örök példa arra, hogyan kell egymást alázatos szívvel szolgálni. Az ilyen szertartás során a püspök vagy a pap megmossa a kiválasztott emberek lábát, ezzel megjelenítve a szeretet és alázat fontosságát.
A szentmise végén az Oltáriszentséget a mellékoltárhoz viszik, amelyet az oltárfosztás követ, szimbolizálva Jézus elfogatását és elhurcolását; ezáltal az oltárról eltávolítják minden díszt. A szertartás csendben zárul, áldásosztás nélkül, így kifejezve a Jézus szenvedésével való együttérzést, amely a közönség szívében fájdalmat ébreszt.
Nagycsütörtök az egyház legősibb ünnepei közé tartozik, amely a korai egyházban arra az időszakra utalt, amikor a bűnbánók visszatértek a közösségbe.
Az idei évben 2026. április 2-án, Vatikánvárosban, XIV. Leó pápa vezette a nagycsütörtöki krizmaszentelő misét a Szent Péter-bazilikában. Az esemény szimbolikus pillanatai megindítóan nyitották meg a húsvéti ünnepeket a Vatikánban, bemutatva a bérmálásnál, illetve a pap- és templomszentelésnél használt olaj, a krizma megszentelésének jelentőségét.