Tanács Zoltán nyilatkozata a tudomány szabadságáról és a K+F finanszírozásról
Tanács Zoltán, a tudományos és technológiai miniszter, a közelmúltban közzétett bejegyzésében hangsúlyozta, hogy a tudomány szabadsága és az autonómia nem azonos az ellenőrizhetetlenséggel vagy a közpénz feletti korlátlan rendelkezéssel. Ennek kapcsán bejelentette, hogy a kormány felmondja a Krausz Ferenc által vezetett Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítvánnyal kötött, 261,7 milliárd forintról szóló közfeladat-finanszírozási szerződést, amely a választások előtt jött létre.
A miniszter hangsúlyozta, hogy az elmúlt években a magyar tudomány és kutatás-fejlesztés nem részesült a megérdemelt figyelemben, megbecsülésben és támogatásban, amelyek elengedhetetlenek a versenyképesség fenntartásához. Jelenleg Magyarország K+F-rafordítása a GDP 1,3%-át teszi ki, míg az uniós átlag 2% felett van. A kormány célja, hogy a következő időszakban fokozatosan, és szakszerűen növelje a kutatás-fejlesztésre fordított forrásokat, elérve a 2%-os szintet a ciklus végére, és a következő évtizedben közelítve a 3%-hoz.
Tanács Zoltán kiemelte, hogy a kérdés nem azon múlik, szükség van-e csúcskutatásra, hanem hogy elfogadható-e, hogy a választások előtt megkötött hosszú távú szerződéssel, jelentős közpénzeket egy szűk körű döntéshozói csoportra alapozott alapítványhoz szervezzenek ki. A kormányzatnak fontos rálátása kell, hogy legyen a közpénzek felhasználására, és el kell kerülni a párhuzamos rendszerek kialakítását a meglévő kutatási és innovációs ökoszisztémával.
A tervezett támogatási keret az Élvonal Alapítvány számára 2026 és 2031 között évi 40-50 milliárd forint mozgását jelenti, amely jelentős mértékben befolyásolja a magyar tudományfinanszírozás egészét. Az Alapítvány célként tűzte ki 75 tudásközpont, több ezer diák tehetséggondozási programokba való bevonását, valamint nemzetközi szabadalmak és spin-off vállalkozások létrehozását.
Tanács Zoltán kritikája szerint azonban a konstrukció olyan logikára épül, mint a magyar felsőoktatás keretszerződései: közvagyont és közfeladatokat alapítványi formába szervez tovább, korlátozott demokratikus kontroll mellett. A kutatók jövőjét nem lehet ilyen módon biztosítani, különösen, amikor a tudományos közösség egy átláthatóbb és megbízhatóbb támogatási rendszert vár.
Jelen helyzetben sok kutató alacsony bérrel, bizonytalan pályaképpel és gyenge intézményi támogatással dolgozik, amely komoly kihívás elé állítja őket. A megmaradásért küzdő fiatal kutatók számára sokszor nem az a kérdés, hogy melyik magyar intézetben dolgozzanak, hanem hogy van-e értelme egyáltalán itthon maradniuk.
A miniszter állítása szerint a helyes megoldás nem az Élvonal Alapítvány szerződésének fenntartása, hanem egy új, átlátható és szakmai alapú tudománypolitikai fordulat. Fontos, hogy a kutatásokra szánt pénzt nem zárt alapítványi struktúrákba kell irányítani, hanem egy versenypiaci, átlátható rendszer keretein belül juttatni el a kutatókhoz.
Tanács Zoltán végül megemlítette, hogy megkezdte a tudomány jövőjével kapcsolatos egyeztetéseket, beleértve a Magyar Tudományos Akadémia új elnökével és a kutatóhálózat vezetőivel, hogy közösen alakíthassanak ki egy ambiciózusabb tudománypolitikai programot.